„Galga vize szép csendesen kanyarog,
Selymes partján barna kislány andalog,
Onnan nézi a rohanó fényes habokat,
Amelyet a tavaszi szél hajtogat.”
Községünkben sosem volt elfelejtve a hagyományőrzés , a népdal és ennek, az alázatosságig tartó szeretete sem. Polgáraink sem feledkeztek meg Vass Lajos pacsirtáiról az 1971 es hívó szóról. A pacsirta trillázására feleltek, amikor 1972 ben asszonyaink összeálltak, meghallva ennek a kismadárnak a hívó hangját és megmutatták községünkben is él még a népdal, őseink hagyatéka. Negyven évvel ezelőtt megalakult egy lelkes asszonykórus. Tagjai énekeikkel, dalaikkal kinyitották Galgahévízen a népdal kapuját. Hamarosan csatlakoztak hozzájuk férjeik, férfi ismerőseik, szinte egyedülállóan az országban az együttest házaspárok alkottak többségében. Megmutatták, megmutatják tehetségüket, évről-évre minősített tudásukat, az országos és területi versenyeken. Az elmúlt egy emberöltő alatt, töretlen lelkesedéssel folytatják a hajdan megkezdett művészetüket. Dalaikkal, előadásaikkal Galgahévíz hírnevét öregbítik. Fellépnek szűkebb hazájukban, nevüket ismerik a történelmi Magyarország területén egyaránt. Önzetlen, vidám természetű kis csapat volt. Műsort adtak, tűzoltó- és nőnapi, augusztus 20-i vagy éppen szüreti mulatságban, mindenhova mentek, ahova hívták- hívják Őket.
Eltelt 40 év, (eltelt egy emberöltő). Nem változtak a fellépő ruhák, megváltoztak az arcok, bővült a pávakör zenei kínálata, de az ének szeretete, a vidám hangulat töretlenül, mindmáig megmaradt. Továbbra is önzetlenek, ahova hívják őket szerepelni, szeretettel mennek. Jelen időben folyamatosságról beszélünk. Be kell vallanunk azonban, hogy egy ifjabb csapat átvette és örömmel folytatja az általuk elindított folyamatot. Megtisztelő egy olyan csoport munkásságát folytatni kit országszerte ismertek-ismernek a mai napig. Dicséretben nem volt hiánya a csoportnak hisz az elismeréseken, arany fokozat, aranypáva, Vass Lajos díjon és a Fekete Dió díjon kívül a csoportból egyéni díjat is kaptak kiemelkedő munkásságukért. Péli Andrásné Győri Margit, Vanó Miklósné Dolányi Ilona és Mészáros András Pest Megyei Kiváló Népművelői díjat kapott.
De szívesen emlékeznek rájuk Franciaországban, Németországban, Ausztriában és a szerbiai Kikindán, ahol tartós barátságok is születtek.
És mindezek mellett ne feledkezzünk el a csoport felkészítőiről sem.
Sára Ferencről, Lázár Katalinról, Hintalan Lászlóról- Benedek Krisztináról, Köles Éváról, Balla Tímeáról és Gregori Éváról sem. Ezen oldalon keresztül is köszönjük az időt melyet velünk töltöttek, a szakmai tudást melyet belénk oltottak, és a sok- sok biztatást, amelyet éveken keresztül kaptunk Tőlük. További életükhöz kívánok nagyon sok erőt, egészséget. Kívánom, sokáig tudják Magyarország és tájegységeinek hagyományát továbbadni, a galgahévízi pávakörrel való együtt működésüket jó szívvel őrizni.
Vanó András polgármester
