Neve a hévíz főnévből keletkezett. A falu határában több „hő”-víz forrás is volt. A Galga patak nevével történő összekapcsolás utal a település földrajzi helyzetére is.
Régészeti emlékekben a falu határa gazdag. A legrégebbi lelőhelyen negyedkori, a pleisztocén korszakból való mammutcsontokat találtak. A vidék földrajzi, éghajlati és egyéb természeti körülményei kedveztek az ember letelepülésének, így a terület már igen korai időktől lakott volt. Az emberre utaló első leletek a neolitikum (újkőkor) vonaldíszes kerámia kultúrájának cserép töredékei. Vannak emlékek a rézkorból, a Galga vidéken nagy jelentőséggel bíró bronzkorból, vaskorból és a római korból is.
Az erődben halomsírokat, bennük IV. századi (római kori) szarmata sírokat találtak. Ugyancsak ebből az időszakból származik a galgahévízi és vácszentlészlói határ között húzódó Csörsz árok,amelynek keletkezéséhez több legenda is fűződik. Nevezetesebb lelőhely a Monostor-völgy elején a Szentandráspart nevű dűlőrész, ahol már a bronzkorban is éltek, a középkorban pedig földvár és az Ákos nemzetség bencés monostora állott. Az Ákosoknak a XII-XIII. század fordulóján épült nemzetségi monostora azonban elpusztult, ma már semmit sem láthatunk belőle. A Hévíztől délre folyó Sósipatak völgyében az oklevelekben említett Monostor, ill. Monostoralja középkori falu maradványait találták meg a régészek.
Középkori okleveles említése első ízben „Heuiuz” néven (egy jobbágy perbefogása kapcsán) 1214-ből való. A magyar történelemben jelentős szerepet játszó Ákos nemzetség ősi birtoka. A tatárjárás a falut is feldúlta, lakói mocsarakba, nádasokba menekültek. Az a monda járta, hogy a templom harangját a környék mocsarába süllyesztették, s azóta is veszély közeledtére erősen hallatszik a föld alatti harangkongás.
A XV. század első harmadának a végén (HEYWYZ névvel jelölve) mezővárosként rövid ideig Zsigmond királyé, majd György rác despotáé zálogjogon. Ezt követően sok más Galga menti területtel a hatalmas Rozgonyi birtok része. A családon belül évtizedekig folyt a pörösködés az egyes birtoktestekért. A XVI. Században a Báthory család a birtokos.
A XVI. Század felvonuló hadseregei felégett, kirabolt és üres falvakat hagytak maguk után. A három országrész számára súlyos tehertétel volt a több tízezer emberből álló katonatársadalom, amelyik kétszáz éven át csak fogyasztott, a korábbi egy helyett három államapparátust kellett eltartania. A török megszállás alatt Hévíz – annak ellenére, hogy a többször gazdát cserélt hatvani vár környékén volt – mégsem néptelenedett el teljesen. A török adóösszeírásokból láthatjuk, hogy a település létezett, többször is újra tudta kezdeni az életét.
A falu a XVII. Századtól egészen a XIX. Század második feléig jelentős részben az Esterházy család birtoka, ezt követően a Schossbergereké.
A török kiűzése után a község nagy lendülettel fejlődött, ezt a fejlődést a Rákócz-féle szabadságharc lefékezte. A kurucok e vidéken is megvetették a lábukat, azonban a Budáról kitörő labanc hadak a környék sok falvát kifosztották, felprédálták. Tizenhárom hévízi legény állt be 1704-ben bercsényi Miklós seregébe. A romhányi csatavesztés után, 1710. január 23 -tól február 2-ig a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc Hévízen táborozott.
A XVI. Századtól kezdve találunk a mezőgazdasági termelésre és a jobbágyokra vonatkozó adatokat. A gabona, a szőlő és a zöldségfélék termesztése korán meghonosodott és értékesítésre is jutott belőle. A piacokon már a XVIII. század első felében keresett árucikk volt a hévízi parasztok által termelt és felkínált zöldségféle.
A XVIII. század közepére a Habsburg udvar politikájában egyre központibb helyet kapott a jobbágykérdés, államérdekből ugyanis gátat igyekeztek szabni a földesúri kizsákmányolásnak. Mária Terézia úrbéri rendelete meghatározta a jobbágytelkek nagyságát és azok használatáért járó terheket. A hévíziek urbáriumát 1770. április 24-én nyugtatták a községben. A kezdetben ellenkező földesurak rövidesen belátták, hogy az új szabályozás lehetőséget ad számukra a korszerűbb majorsági gazdálkodás kiépítésére, s ennek révén gazdasági lehetőségeik szélesebb kibontására is.
Az átalakuló gazdaság és a megújuló piac új helyzetet állított elő. A népesség száma nőtt, a művelésre alkalmas földterület egyre kevesebb lett, mindez a parasztság differenciálódásához vezetett, növekedett az elégedetlenkedő zsellérek tömege. A társadalmi feszültségek az 1848-as forradalomhoz vezettek.
Az 1848-49-es szabadságharc idején a Galga-vidék községei közül innen 141 fő (többnyire a szegényebb rétegből) ment Kossuth hívására a magyar honvédseregbe. A vidéken a különböző nemzetiségű seregek átvonulásai és a környékbeli harcok következtében megnövekedett az elhalálozások száma, amit még a pestisjárvány is növelt. Az elbukott szabadságharc utána győztesek megtorlásaik során a lakosság teherviselés fokozódott, növelve az egészségileg leromlott népesség halálozási számát.
|
település |
1831. év |
1848. év |
1849. év |
1850. év |
|
elhaltak száma |
||||
|
Hévíz |
157 |
139 |
233 |
89 |
A szabadságharc előtt és a forradalom bukása utáni lakossági adatok még pontosabb következtetések levonására alkalmasak:
|
település |
lakosok száma |
||
|
1835-ben |
1856-ban |
1835-1856 |
|
|
Hévíz |
1460 |
1390 |
1425 |
Az 1857. június végével az akkor fennállott császári, királyi úrbéri törvényszék rendelkezett a község úrbéri rendezéséről és a tagosításról. Az úrbéri egyezség 1863-ban jött létre. Ez Hévízen (1900 novemberétől Galgahévíz) a mezőgazdasági termelés erőteljes fejlődését jelentette, az országos utak, vasutak kiépítése pedig az értékesítésnek különösen kedvezett. Ezzel azonban együtt járt a parasztság differenciálódása is. A falu népe egyre belterjesebb gazdálkodást folytatott, új területeket vont művelés alá és új kultúrákat honosított meg, közben olyan eljárásokat és művelési módszereket tanult meg, amellyel a termelés minőségét és mennyiségét növelte.
A huszadik század ismert történelmi és gazdasági eseményei (a két világháború, a gazdasági világválság, a diktatúra stb.) mind-mind nyomot hagytak az itt élő lakosságban.
Forrás: Galgahévíz karakterterve 1995. Készült a hetedik Magyarországi Falumegújulási és Faluvédelmi Nap alkalmából
Szent András remete emlékműve
Korábbi ásatások során a régészek egy középkori földvár és egy középkori falu magjának nyomaira bukkantak E helyen valamikor templom és kolostor állt, és Bencés remetések éltek.
A Millenium évében, 2000-ben készíttette Szent András remete szobrát Galgahévíz Község Önkormányzata. A fából készült szobrot Galgahévíz legszebb természeti környezetében, a Szentandrásparton helyezte el. A millenniumi emlékmű egy 6,70 m fából készült feszületből és 3,5 méteres, egy fából faragott remete szoborból áll.
Az emlékmű Szilágyi Dezső, galgahévízi születésű fafaragó munkája. Dr. Semlyén Zsolt h. államtitkár avatta fel a milleniumi faluünnep alkalmából. Azóta hagyománnyá vált, hogy minden faluünnep az emlékműnél kezdődik egy szabadtéri szentmisével.
Galgahévízi Kegyeleti Park
3105-ös út melletti temető első emlékei 1792-ből valók. A nyolcvanas évek végén z új temető megnyitása óta a falu lakossága nem temetkezett ide, funkcióját vesztette, s 1995-ben a Faluszépítő Egyesület és a község vezetése ezt az igen elhanyagolt temetőt mintegy 100x100 méteres kegyeleti parkká alakította ki. A park három fő részből áll, melyeket az 1892-ben készült Nepomuki Szt. János szobor, a Szentháromság szobor, és egy szép régi feszület. A három részre osztott parkban sétáló utak vannak. A Kegyeleti Parkot szegélyező új platánsort és a sok zöld növényt az önkormányzat gondozza.
Bika tó
A Galga-mente egyik legszebb horgásztava, kellemes pihenőhely. Pontyot, csukát és harcsát is foghatnak az ide látogató horgászok. A több mint 20 hektáros, duzzasztott tó a Galgamenti Faluszövetkezet tulajdona.
Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény
A Galgahévízi Helytörténeti Gyűjteményt 2000-ben, a Millennium tiszteletére hozta létre az önkormányzat a hévízi lakosok adományaiból. Az egyszerű, de szépen berendezett kis emlékszoba híven tükrözik a rég és a közelmúlt használati, viseleti és díszítő tárgyait. A gyűjtemény a közeljöbőben új helyre költözik, sajnos a látogathatóság addig szünetel.
A Szent Miklós római katolikus templom
A középkori templomnak nincs nyoma. Az első templom 1700 körül, fából készült. Az újkőtemplomot 1722-ben szentelték fel. Mivel szűknek bizonyult, ezért Esterházy Miklós 1796-ban megnagyobbíttatta. A tornyát 1816-ban megemelték. 1957-től kezdődően a templomot kívül és belül felújították, tönkrement berendezési tárgyait újakkal cserélték ki. A település központjában, téren álló, egytornyos, késő barokk épületet gótizáló támpillérek erősítik. A főhomlokzat előtt álló torony aránytalanul nyújtott (1816-ban emelték magasra) sarkait toszkán jellegű lizénák díszítik. A főbejárat egyszerű keretét zárókő díszíti. A két oldalhomlokzaton öt-öt ablak van. A jobb oldali harmadik ablak alatt dísztelen bejárat van. Ehhez az oldalfalhoz csatlakozik az alacsony sekrestye. Szentélye elliptikus záródású.
A templom belső terét öt boltszakaszos csehsüveg boltozat fedi. Enyhén kiugró pillérek választják el az egyes boltszakaszokat. 1904-ben az egész templom belseje, „művészileg kifestett, a szószék, oltárok és egyéb tárgyak aranyoztattak, üvegfestéses ablakok állíttattak”.
A főbejárati oldalon széles, kosáríves nyílású, ívelt vonalú karzatot találunk. A copf szószék eredetileg fehérre festett, füzéres, rozettás, meanderes, domborművekkel (A magvető, Mózes az érckígyóval, Mózes a törvénytáblákkal) dekorált. A főoltár és az evangéliumi oldalon való mellékoltár az 1796. évi bővítés idejéből való, dekoratív angyalszobrocskákkal. A főoltár festménye és a mellékoltár szoborcsoportja új. Az orgona 1896-ban készült. A gyönyörű XVIII. századi Madonna-képet a parókián őrzik. A trébelt, kagylós motívumokkal díszített barokk kelyhet sajnos a közelmúltban ismeretlen tettesek eltulajdonították.
Kő kereszt
A templom előtt látható a toszkán oszlopon álló késő barokk kereszt. A kereszt alatti dombon koponya. Különösen a mértéktartó korpusz szép munka, az arc kifejező erővel bír.
Szentháromság szobor
A templomtéren álló, a XIX. Század elején készült, Szentháromság-oszlop barokkos szériamunka, anyaga homokkő.
Forrás: Galgahévíz karakterterve 1995. Készült a hetedik Magyarországi Falumegújulási és Faluvédelmi Nap alkalmából